Amióta itt vagyunk, Babszem előszeretettel játszik, fekszik a nagy ágyon. Altatás során legalább kétszer kell odamennünk és ott kicsit fetreng, aztán amikor felélénkül annyira, hogy kimenne a szobából, akkor viszem újból és altatom. Ha felébred éjszaka akkor nem tudom visszatenni a kiságyába, mert arra felriad, úgyhogy most már az a módszerem, hogy odateszem az ágyra, melléfekszem és úgy öt perc múltán pakolom be a helyére (vagy több, ha közben én is elalszom akkor kicsit később). Igazából nem bújik hozzám a gyerek, csak maga az ágy, mint olyan tetszik neki. Ma reggel 6-kor kelt, aztán a reggelije közben visszaaludt de tanulva az elmúlt napokból nem a kiságyába, hanem a nagyra fektettem még 2 órát aludt ott, engem erősen a margóra szorítva. Úgyhogy megint csak megerősítést nyert a hozzáállásom az együtt alvásra: csak kivételes alkalmakkor, mint betegség, idegen hely, rossz álom van/volt/lesz engedélyezve. Most szerintem úgyis az apja hiánya miatt van, hogy a franciaágyba kívánkozik.
