Vasárnap volt még egy családi összejövetel, ugyanis kimentünk nagybátyámékhoz Rákosborzasztóra. Anyuék már ott voltak és vártuk a húgaimat, akik a lányokkal Bábszínházban voltak a Hófehérkén. Mi Babszemmel még nem mertünk vállalkozni ilyen kalandra. De ők is elég leharcolva jöttek meg, mint mondták a három csajjal nem volt egyszerű az út, mert ha éppen nem veszekedtek, akkor az imént látott Kukát utánozták, aki félkegyelműként csak nyökögött a színpadon szerepe szerint. Kérdezték is, hogy vajon mi hárman is ilyen rosszak voltunk, ha együtt ültünk a Skoda120L (korábban Trabant) hátsó ülésein és utaztunk valahova? Nagybátyám szerint nem, mi jól nevelt gyerekek voltunk. Amúgy is, ő valahányszor együtt van a család meg a bátyja pár unokája mindig kijelenti, hogy nincs erre felkészülve, nem bánja, hogy a gyerekei még nem alapítottak családot, még vagy 10 évig nem szeretne nagypapa lenni. Aztán a Babszem-féle széktologatás, lányok babán veszekedése elől inkább bemenekült a párommal számítógépet szerelni.
Neje pedig nem győzte dicsérni Babszemet, hogy milyen szép, aranyos meg okos és hogy mennyire hasonlít a fiára amikor ő is ennyi idős volt. Anyu szerint azonban csak a szőke haj és a hosszúkás fejforma a közös nevező, mert Babszem egyáltalán nem visel Lobós vonásokat, ráadásul unokatestvérem is inkább az anyukájára hasonlít, nem a nagybátyámra.
