Ma délelőtt visszamentünk hát a doktornénihez. Azért az őszi betegségek most már teljesen elkaphatták a gyerekeket, mert ahhoz képest, hogy 2 hete nem volt senki a váróteremben amikor ugyanígy mentünk, most várnunk kellett vagy egy órát. Még bölcsiből ismerős anyukát is láttam, aki mindkét gyerekével és férjével jött. Babszem teljesen jól bírta az egészet. Eleinte csak ücsörgött és nézte a sok gyereket, majd labdázott meg mászkált. Végül megtalálta a bordó körömlakkomat és azt szorongatta. Akkor is, amikor nagyon bátran bement a rendelőbe és csak kicsit sírt, mikor levetkőztettem meg a torkát nézte a doktornéni. Mindenesetre nem ordított és aztán teljesen jól elhallgatott, hagyta a vizsgálatot lefolyni. Egyébként továbbra sincs semmi komoly. Erre a hétre kiírva, nagymama feljött péntekig marad, talán hétfőn újra próbálkozunk a bölcsivel.
Nem tudom mit gondolhattak rólunk a többiek, hogy amíg a legtöbb gyerek valami plüss állatot szokott szorongatni, addig az én fiam egy bordó körömlakkot. Amúgy néha ezzel is alszik el. Mindenesetre a színeket felismeri, mert van összesen 3 egyforma kiszerelésű lakkom (egyik csak körömápoló, de pont annyira nem használom, mint a többit) és határozottan ez a kedvence.
Aztán a délelőtt hátralévő részét az IKEAban töltöttük, körbenéztem gyorsan karácsonyi dekoráció témában. Tényleg gyors volt, mert az emeleten a bútorok közt a sárga bevásárlókocsi tologatása izgalmasabb volt. Aztán megtalálta a gyerek álmai játékát egy kék, műanyag malacpersely személyében és azt ölelgette. Természetesen megvettem neki, de még nem használjuk a funkcióját. Csak ölelgetésre van.
