Harminckettes

Tudom, hogy ilyenkor már annyira nem szokás, csak a fél éveket jegyezni, de hát Babszem akkor is ma lett 32 hónapos. S nagyon bírom, hogy a freeblognál beállíthatom mintha pont akkor írtam volna a bejegyzést, amikora hóforduló volt. Holott akkor éppen pakoltunk be a kocsiba, a telefonom csipogott (az első naptárbejegyzésem minden hó huszadikat 16 óra 12 perc volt: Kázmér hóforduló) és én megölelgettem a kis manót, aki a nyomomban volt. 

Aki pelus nélkül utazott velünk Pestre és egész úton be nem állt a szája. Már messziről észrevette, hogy jön egy busz és akkor nézni kellett, hogy laptopos-e. Szerencsére 2 nagy laptopos hirdetéses buszt is láttunk szóval a főváros méltón fogadta a gyereket. Mikor hazaértünk, Babszem beszaladt a szobájába és azt mondta: Már olyan régen jártam itt.

Alig várjuk, hogy elkezdődjön a miért korszak. Biztos nagyon izgalmas és szülőket végtelenül frusztráló kérdéseket fog feltenni.

Közben kinőtt egy csomó ruhát, pólót, nadrágot, cipőt, biztos meghaladta az egy métert, szóval már lehet 104-es ruhákat venni neki. Holnapután pedig repülőre ül, életében először.

Hasonlók

1 Comment

  1. Nálunk a miért korszak helyett a “felteszem az első kérdést, ami eszembe jut” korszak volt/van, bár már elenyészőben.
    Helyzetkomikum gyanánt egy példa, ami éppen nem történt meg, de hasonlók igen:
    “- Látod, a tűzoltó bácsik eloltották a tüzet.
    – Kivel?”

    Jó is ez. 🙂