Szánkó nélkül

Évek óta (legalább 2) úgy gondoljuk, hogy a telet megússzuk szánkó nélkül. Elvégre az összes nagyszülőnél van, ha ott esik a hó, Babszem kipróbálhatja. Amit meg is tett karácsony előtt, hisz pont Tiszavasváriban volt a nagy hóesés idején, minden nap kimehetett és belefekhetett a friss hóba a kertben, nagypapa a szántáson húzta őt és milyen jó volt direkt ledőlni a szánkóról. Anyuéknál a lépcsőházban van egy közös szánkó, a gyerek minden nap elmondta, hogy majd azzal fog szánkózni, ha lesz hó. Csakhogy nem volt a két ünnep között.

Itthon persze már hétfőn volt kevés hó, ami piszkos és kutyakakis lett, mire a bölcsődéből hazafelé mentünk. Elég nehéz volt Babszemnek elmagyarázni, hogy ez nem ugyanaz mint vidéken, itt jobb ha bele se megy az út melletti hókupacra, nem hogy ráfeküdni nem kéne.

Ma délutánra is maradt bőven hó a bölcsőde udvarában, úgyhogy én is úgy öltöztem, hogy lehessen havazni, mert reggel már kicsit rohangászhatott a hóesésben az apjával, mert ma ő vitte Babszemet. Eleinte csak szaladgált az udvaron, aztán volt egy anyuka aki a gyerekeit szánkóztatta. Felhúzta őket a bölcsőde udvarán a kis dombra, majd leszaladt velük a másik oldalon. Babszem meg rohant utánuk. Úgyhogy később ő is felülhetett a szánra. Méghozzá egyedül. Anyuka húzta pár kört, majd én jöttem, végül Babszem húzta az üres szánkót. Aztán jött az egyik munkatársa (bölcsis csoporttársait neveztük így el) és kezdődött a hógolyó csata. Előbb csak engem dobáltak, meg én gyúrtam nekik a muníciót, majd a másik anyukát is, végül egymást. Úgyhogy jó 1 órát játszottunk még, mielőtt hazajöttünk. Itthon meg az udvarban gyúrni kellett két nagy hógolyót és felhozni a folyosóra.

Babszem szereti a telet.

Hasonlók