Szerda este egész sima utunk volt lefelé Tiszavasváriba, csak ott derült ki, hogy azért kicsit kapkodva pakolgattunk össze és pár dolgot itthon hagytunk, pl. az ember gyógyszereit. De mindenért kárpótolt Babszem és az állandó ragaszkodása hozzánk. Nem mehettünk sehova anélkül, hogy velünk, legalábbis egyikünkkel ne tartott volna. Csütörtök délelőtt elmentünk a városba, hogy beszerezzük a hiányzó gyógyszereket, valamint próbáljunk gumit venni a gyerek bringájára, mert bizony, április óta az szétment. Közben meg a parkolóban észrevettem, hogy hatalmas vizes tócsa áll a kocsink alatt. Délután többször utánatöltötte az ember a hűtőfolyadékot és úgy tűnt, hogy valahol ott lehet a bibi. Mivel két napja hoztuk el BBt a szervizből, reméltük, hogy nem túl komoly a dolog, ennek ellenére bejelentkeztünk péntekre a nyíregyházi kirendeltséghez.
Úgyhogy péntek reggel a tokaji kirándulást Nyíregyen kezdtük, beadtuk a kocsinkat a szervizbe aztán kicsit szűkösebben mentünk tovább anyósjelölték Nissanjában. Útközben aztán kiderült, hogy csak egy cső a hibás a kocsinál és ha minden jól megy, szombat délelőttre el is készülnek a cserével. Kicsit eltévedtünk, de azért végül odataláltunk Disznókőre, ahol megmutatták a birtokot és borkóstolón is részt vettünk. Igencsak korrekt volt minden: a környék, a feldolgozó, az üzem, Babszem megnézhette a traktorokat mi meg álltunk a bortrezorban kb. 200 millió értékű aszúesszenciától körbevéve. Az ember volt az ötletgazda, mert annak idején az előző cégével, akikkel bortúrákra jártak, már megfordult itt és azt mondta, hogy ezt azért látni kell, mert hihetetlenül színvonalasan van összerakva az egész pincészet.
Hazafelé meg akartunk állni valahol ebédelni, de Babszem bealudt ezért aztán inkább visszatértünk a bázisra. Ahol persze a gyerek felébredt és teljesen csalódott volt, hogy otthon eszünk és nem étterembe. Úgyhogy a szombati program máris fixálva lett: szerviz, visszaúton pedig nagycserkeszi étterem. BBt visszakaptuk hát, ebédet jól megettük, meg elcsomagoltattuk és még benéztünk az íjászversenyre is, amit a tiszavasvári Csillagkapu területén tartottak.
Délután meg nem volt szerencsénk a helyi Múzeumok Éjszakája rendezvénnyel, ugyanis elkapott minket az eső, még szerencse, hogy a felállított jurtában meghúzhattuk magunkat. S le is tesztelhettük, hogy egész jól van megépítve.
Eredeti terv szerint miután 4 napot együtt töltöttünk Babszemmel ő még másfél hetet marad a nagyszülőkkel, de hiába magyaráztuk neki, hogy dolgozni kell, ő nem maradhat otthon, mégis mennyivel jobb a nagyiéknál csak nem sikerült meggyőzni. Egyre kétségbeesettebb volt: vagy maradjunk mi, vagy had jöhessen ő velünk, akár a bölcsibe is eljár*, fogadkozott. Úgyhogy mivel bár próbálkoztunk, nem tudtuk a kemény szívű szülőket megjátszani, ezért aztán jött velünk vissza Pestre Babszem a nagyival. Pár nap után majd visszamegy még egy hétre Vasváriba busszal, az úgyis nagy élmény.
*Mivel a bölcsiből már kiírattam, ez az út nem járható.