Múlnak a bölcsis évek

Annak idején, mint minden anyukának, voltak kétségeim a bölcsődével kapcsolatban. De így, két év távlatából azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg a döntést és meg vagyok győződve arról, hogy Babszem is csak nyert vele (még a betegségekkel is:). Tegnap volt az évzáró és megint meggyőződhettem arról, hogy bár nem tűnt úgy első pillantásra, azért olyan helyen volt a gyerek két évig, ahol foglalkoztak vele a gondozónők. Tanultak egy csomó verset, amit előadtak. Mondjuk nekem persze csak a fiamon lógott a tekintetem, a párom videózott, később láthattam, mit műveltek a többiek is.

Amikor besorjáztak a tornateremben Babszem nagyon bátor volt, integetett, mosolygott, dumált, nem volt megilletődve, nem jött zavarba. Aztán úgy a 7. versnél elvesztette a fonalat és nem tudta mondani a többiekkel a szöveget, erre eltörött a mécses, én meg kimentettem őt (az elején megkértek a gondozónők, hogy tegyünk így, ha valaki sírni kezd) és az öltözőben vigasztaltam. Már nem akart utána visszamenni, a kudarcot nehezen dolgozza fel szegény. De amúgy aranyos kis programot csináltak a szülőknek, utána volt uzsonna, beszélgetés, ajándékozás búcsú. Nem tudom, mindenütt van-e ez így, de itt jó volt, hogy a gyerekekre nem csak felvigyáztak, hanem segítették is fejlődésüket.

 

Hasonlók