Pénteken jó sok programja volt Babszemnek. Bevittem magammal a gyárba. Őt meg az összes Lego és favonatát. Bár az utóbbiakhoz az apja ragaszkodott, szerinte jobb, ha elteszem, bár a gyerek nem kardoskodott érte és akárhányszor ajánlottam fel neki, hogy inkább játsszon azokkal a délelőtt folyamán, mindig visszautasította. Igazán jól elvolt nálunk, szerencsére az, hogy a vonatok erősen nyikorogtak nem sok embert zavart, mert félház volt, mind a dolgozók mind az ügyfelek részéről (nyári csökkentett nyitva tartás rulez).

Délután persze mikor hazajöttünk, jó nagyot aludt, úgyhogy eleve 7 körül indultunk el Délegyházára, ahol a sógorom még füvet nyírt, meg volt öntözés és vacsi, aztán irány a Balaton. Kellemes út volt, sehol egy dugó, egyenletes tempóban lehetett menni. Mert rajtunk kívül egész sokan gondolták úgy, hogy manapság az időjárás jelentések már megbízhatóak és ha egyszer rossz idő lesz Nyugaton, akkor rossz idő lesz. Valóban láttunk felhőket és villámlásokat az Északi parton. Azért mire leértünk Balatonszerénybe, Babszem már fáradt volt, hamar el is aludt. Bár egész éjjel fújt a szél, csupán reggel volt alig egy órányi eső, még ébredés előtt és felénk a szombat esőmentes volt. Csak a szél fújt, meg néha beborult. De lehetett lemenni a kikötőbe, meg néptáncot nézni. Valami helyi bajnokságot tartottak, ami a lányoknak nagyon tetszett, de a fiamat annyira nem kötötte le, inkább elmentünk fagyizni meg nézni a vasúti átjárót.

Vasárnap már kritikusabb volt a helyzet, mert délelőtt esett az eső és vagy 15 fokkal hidegebb volt, mint alig 1 napja. De azért a gyerekek jól érezték magukat. A sógorom elvitte sétálni Babszemet és miután visszajöttek a partról, ahol mégse sikerült olyan hajót találniuk, ami elviszi őket Afrikába, megjegyezte, hogy a gyerek torka lehet megfázott a szélben, mert hogy a száját folyamatosan jártatta. Ő eddig azt hitte, ilyenre csak a lányai képesek.

Sikerült jókedvűen otthagynom Babszemet, aki éppen bújócskázott az unokanővéreivel, meg arra várt, hogy végre jöjjön egy komp, ami elviszi Afrikába. Mondjuk nem hiszem, hogy hétvégéig sokat fognak fürdeni, de ma már voltak hajón, a nagybátyám vitorlásán és épp nem ért rá velem beszélgetni, mert sürgősen vonatoznia kellett.