Ünnepek

Minden héten megfogadom, hogy de most már aztán tényleg rendesen rovom ide fel a dolgokat. S ez kb. szerdáig még működni is szokott. Aztán elfogy az ihlet, a téma.

Hét végén szokásostól eltérően nem Nagykanizsára mentünk és temetőztünk, hanem Tiszavasváriban töltöttük a három napot. Meglátogattuk biza a Jobbik fővárosát, a tejjel-vajjal folyó Kánaánt.. Ahol éppen új hagyományt teremtettek: keresztet állítottak megesküdtek rá stb. Ahogy azt hagyományosan ősmagyarok csinálták.

Amúgy sokkal visszafogottabb temetőzés van arra, mint nálunk. Nincsenek sokan kint, legtöbben nem is este mennek, kevés a gyertya meg a mécses. Pedig a város 3 helyén is vannak elszórva a család tagjai: a régi református, régi katolikus meg a mostani temetőbe (ahol már évekre előre meg lehetett venni az akciós sírhelyeket és a párom családjának egyes tagjai jól be is vásároltak). De azért Babszemnek roppant tetszett a dolog. Vasárnap délelőtt a régi református temetőben bóklásztunk, s miután a nagyi elmutogatta, ki merre nyugszik, már a gyerek is úgy mászkált, hogy közben mutogatott a sírokra: “Ez itt a Muczikáé, ez a Gusztié” stb. Este meg a nagy temetőben mindenütt azt várta, hogy talán lesz kék mécses. De azt csak egyet láttunk és semmi közünk nem volt hozzá.

Ma délután én is kimentem itt az Új köztemetőbe a nagyszüleim sírjához. Elég bátor voltam, mert egyedül még nem jártam ott és csak kicsit tévedtem el (egy sorral hamarabb fordultam be). Aztán meg amikor belenyúltam a táskámba a mécsesekért egy darázzsal találkoztam a zsebében. Csak kicsit szúrt meg, aztán kitessékeltem.

Mindenesetre 28-as villamossal utazni a Blahától a másik végállomásig elég szürreális élmény volt. Köszönöm, többet nem kérek ilyet.

Hasonlók