Hét végi kényeztetés

Babszem most éppen azt találta ki, hogy köztünk szeretne aludni. Megígértük neki csütörtökön, hogy péntek este, amikor másnap nem kell korán kelni akkor majd együtt fekszünk le a mi ágyunkban és ő alhat közöttünk. Persze egy négy éves gyereknek se az időérzéke, se a türelme nem fejlett. Miután még este 10 után se tudtam elaltatni, rájöttünk, azt várja, hogy az együtt alvás még aznap megtörténjen. Úgyhogy amíg én lezuhanyoztam, az apjával már be is költözött az ágyunkba, s amint én is odafeküdtem, két pillanaton belül már aludt is. S meglepetésünkre péntek reggel nem kellett noszogatni az ébredésnél, együtt kelt velünk, sőt kipattant az ágyból, megnézte, hány óra van, mikor megszólalt az ébresztőrádió, aztán visszabújt még lustálkodni.

Ezek után persze péntek este azért ugyanígy megtörtént az együtt alvás. Azt mondta, hogy négyen alszunk együtt. Aztán szombaton még azt is mondta, hogy akkora ágy kell majd az új lakásunkba, hogy négyen elférjünk rajta. Igaz, néha a kistestvért kiszorította a nagyi, mikor felsorolta, ki mindenkinek kéne velünk aludnia egy ágyban. Szombat este is még köztünk aludt, de addigra már megegyeztünk vele, hogy ezentúl heti egyszer fordulhat ez elő. Igazából a saját érdekünkben is, mert egyik éjszakán se aludtunk valami fenségesen. Beleegyezett, hogy rendben, akkor fél tucatszor a helyén fog aludni, egyszer meg közöttünk. A fél tucatot ő monda ki előbb.

Hasonlók