Februárban kezdődött

Méghozzá tavaly, amikor elmentünk a Vasútmodell Kiállításra. Nem is sejtve, micsoda lavinát indítunk el és vonatmániás fiunk lesz. Mert ugyan addig is volt pár vonatja, sínje, de igazán ezek után lett szenvedéllyé az egész. Idén is volt kiállítás, most hét végén. Már hónap elején szóltunk az óvodában is, hogy péntektől vasárnapig fog tartani, s van csoportos kedvezmény is. Úgyhogy a sárga csoport pénteken el is ment rá. Nagyon izgultam, ne betegedjem meg Babszem addigra, mert egész héten folyt az orra, de szerencsére kitartott és elmehetett a barátaival.

Aztán szombaton én dolgoztam, a fiúk mentek a kiállításra. S úgy gondoltam, hogy miután beszámoltak róla én meg is úsztam a dolgok. Csakhogy nem így volt. Mert Babszemnek feltétlenül meg kellett mutatnia nekem pár dolgot, például egy piros vasúti kocsit, amit meg akart vetetni. Szerencsére le lehetett beszélni róla, ugyanis az már komoly modellvasúthoz tartozó vagon volt és ehhez mérten nem is olcsó. Szóval nagyjából hatottak rá az érvek, hogy nincs mihez hozzákapcsolnia és majd ha nagyobb lesz, meg lesz nagyobb lakásunk, akkor lehet neki terepasztala.

Mondjuk talán mert a tavalyi volt az első, az igazi élmény most annyira nem volt nagy szám, még nekünk szülőknek se. Bár Babszem idén jobban élvezte, hogy irányíthatott pár dolgot és tologathatott vonatokat. Sajnos a nagy kedvencek nem mentek: a 424-es és az ICE-TD, a modernebb változat parkolópályán volt. Viszont a felépített Legó város sokkal jobban sikerült és kincskereső játékot lehetett ott játszani, meg kellett találni 6 vagy 7, a tömegben elhelyezett figurát (Robin Hood, koldus stb.).

Hasonlók