Kicsit már égett is a képem, hogy december 23 óta csak telefonon értekeztem a védőnővel, de azért úgy gondoltam, ideje egy pofavizitre. De hát amikor első csemetét várja az ember, akkor ráér, mert le tudja pl. dolgozni a reggeli váróban ücsörgést meg tényleg jobban izgul és inkább követi a diktált forgatókönyvet, mint belegondoljon: szükséges-e ez? Tudom, hogy a vérnyomásom rendben van, hogy a vizeletem is OK, a kilóimat érzem, a lábam is vizesedik de még nem vészes stb. a plusz szolgáltatása meg a helyi védőnőnek, a szívhang meghallgatása éppen nem működik. Szóval nem veszítettem semmit azzal, hogy eddig nem mentem. Mivel most sok mindent kellett utólagosan beírogatni a kiskönyvembe (mert a dokimhoz meg az UH-kon és vérvételeken ugye rendesen voltam), még sok felesleges tanácsot se kaptam. S a védőnő is tudja, hogy volt már egy sikeres terhességem, a gyerek egészséges, jól megvan, elfoglalt vagyok és elnézi, hogy nem én vagyok a mintavárandós. Úgyhogy alapjában véve kellemesen csalódtam most benne, ráadásul végre kiolvastam Jane Austen életét is, amíg a kínai párocskával kicsit tovább elbeszélgetett a terhességről.
