Napjaink

Igazából lassan levehetem jobb oldalról Pampalini visszaszámlálást, mert ma lett volna ugye a nagy nap, amire vártuk a második gyereket. Aki holnap már 3 hetes lesz. S még mindig nagyon jó gyerek. Főleg eszik meg alszik, néha 2 evés közt nézelődik, ezt szerencsére lassan napközben teszi meg, este felé pedig extrán éhes lesz, úgyhogy még mindig tartok készenlétben úgy 40-50 mili lefejt tejet, mert azt ilyenkor többnyire 1 sluggal benyomja. Aztán éjszaka úgy 2x kel fel 3-4 óránként és reggel 8 után kezdi a napot. Nagyon odafigyel arra, amikor beszélünk hozzá, szereti nézegetni a színes állatkáit meg a könyvespolcon a tarka könyvgerinceket, láthatólag hízik, de mérlegünk nincs, szóval nem tudom mennyit. Eddig nem úgy tűnt, hogy hasfájós lenne, csupán az az 1 rosszabb éjszakánk volt múlt héten.

Babszem is alkalmazkodik, bár kicsit elkanászodott a nyáron, későn fekszik, korán kel, de azért délután még alszik nagyot. Ha a kistestvér sír, akkor rögtön engem hív, hogy nyugtassam meg Tüzes Spekilit anyatejjel. Ha úgy van, végignézi amikor tisztába teszem, megkérdezte tegnap, hogy tudja odaadni Zsebinek a cumiját, ma pedig ebéd közben, mivel épp panaszkodás volt a szobában ő szaladt be, hogy “megkérdezze” a kistesót, mi a baja. Babszem roppant örült, amikor Kanizsáról visszatérve megkapta a nagyon várt expressz kocsikat és volt meglepetés is, hogy megérkezett a kistestvér ajándéka is. Úgyhogy most nem is igazán tudja, mivel játsszon. Ja és persze a kocsiszín dobozát nem lehetett kidobni, pedig most már majd minden szelektív hulladékot elvittek a mamával, de ennek még maradnia kellett.

Hasonlók