Birtokos eset

Vasárnapi program ismét az volt, hogy kimentünk Szadára. Útközben még beugrottunk a Wish által felajánlott ruhákért, s még a XIII. kerületből is egész jól kiértünk a birtokra. Zsebi egész jól bírta a túrát, csak akkor türelmetlenkedett, amikor megálltunk. Kint is jobb időnk volt, nem volt nagy meleg, lehetett a házikóban is lenni, ami jól jött, mert ott jobban el tudtam helyezkedni szoptatáshoz.

Vittünk husit és grilleztünk, a fiúk elmentek nagyot sétálni a környéken, felfedeztek néhány turistautat is és nyilvánvalóvá vált, ha velük akarunk mi is tartani a kicsivel, valami hordozóeszközre lesz szükségünk, mert míg a babakocsi városban jó, vidéki kirándulásokra már nem igazán. Babszem aztán fára mászott, meg persze elfoglalta a kisebb szobát a vonataival aztán meg felfedezte a rozsdás láncot, amivel a kaput csukjuk és legszívesebben hazahozta volna. Mert kötele van a vonatokhoz de lánca még sose volt és lánc nélkül a vasút semmit se ér. De végül kiegyezett abban az apjával, hogy kap majd egy vadiújat az Obiból.

Szilvát, szőlőt, paradicsomot hordtunk haza, mert bár még mindig van cukkini és nő is, már kicsit elegem van belőle, s a répát se nagyon tudjuk tárolni. Talán lesz majd füge is hamarosan meg a birsalma és a naspolya is lassan beérik. A diófa mászásra jó, de olyan sok termés ahogy elnéztem, nincs rajta.

Íme egy fürt szőlő:

Estére az egész család hullafáradtan került ágyba, persze.

Hasonlók