Ilyen jó időben, meg amíg terem a szőlő a hétvége egyik napja biztosan Szadán talál minket. Most a szombat volt soron. Főleg, mert feljött a nagyi, s így vele együtt Babszem vonattal jöhetett Gödöllőig, onnan kellett csak áthozni őket a telekre. Mert a két gyerekülés mellé középre felnőtt már biza nem fér be, csak ha anorexiás. A múlt hét végi kirándulás ismétlését (amikor csak Babszem ment el apával) is beterveztük. Szerencsére megérkezett a rendelt hordozóm, szóval Zsebit is tudtuk vinni magunkkal:

Az első órát egész jól bírta, még aludt is a hordozóban, de aztán már nagyon kényelmetlennek érezte. Azért majd remélem kicsit jobban megkedveli, mert ilyen túrákra még van kilátás és könnyebb volt a hasamra felkötve vinni, mint a kezemben.

A héten szereztünk turista térképet is környékünkön, amit persze Babszem feltétlenül magával hozott az útra is:

S természetesen ő volt a vezetőnk is, többnyire, mert a múlt hét óta hatalmas terepismeretre tett szert:

Tegnap este senkit se kellett altatni, még Zsebi is simán, az extra kajája nélkül aludt közel 6 órát egyben aztán még 1x ébredt csak fel és háromnegyed nyolcig tovább húzta a lóbőrt. Mondtam is neki, hogy ügyes volt és jó lenne, ha ez rendszerré válna.