Vidéken megint

Kedden reggel, miután elállt az eső kocsiba ültünk Zsebivel és lejöttünk kettesben Tiszavasváriba, Babszem után. Kicsit tartottam az úttól, de a fiatalúr igazán tökéletesen viselkedett. Még ki se értünk Budapestről és elaludt, s csak akkor ébredt fel, amikor elhagytuk a vasvári táblát. Ráadásul kevesen voltak és az eső se esett, úgyhogy jól is tudtam jönni.

Itt kicsit persze megzakkant a fiatalúr és a napirendje felborult, napközben keveset aludt, volt, hogy csak 1x 45 percet és első 1-2 éjszaka se volt valami fényes. Viszont péntekre már simán elmaradt a nagyszülőkkel órákra, úgyhogy elmentem moziba a Bosszúállókra. Amúgy meg most már minden olyasmit akar enni, amiket mi is, úgyhogy hiába főztük neki külön a kelkáposzta főzeléket, ő inkább a tarhonyalevest ette.

Babszem nagyon élvezte a vidéket, az udvart, rengeteget futott és focizott, meg kicsit pecázott, meg íjászkodott, de nem nagyon akart kimozdulni a nagyiék háza tájáról, sétálni például szinte semmi kedve se volt.

A legnagyobb élménye amúgy a fiúknak az volt, amikor apa végre megérkezett, komolyan, szinte versengtek a figyelméért. Zsebi ugyan csak 5 napja nem látta, de Babszem már két hete, úgyhogy nagy volt a szerelem.

Hasonlók