Gyorsan véget ért

*Lobo Update: a kommentekben felemlegetett eseményeket beszerkesztettem a szövegbe:)

Persze közben eltelt lassan egy hét és már nem vagyunk a Balatonon de azóta szinte semmi időt nem tudtam a számítógép mellett tölteni. Még a fényképeket se néztük át, amik a nyaraláson készültek.

Szóval múlt héten csütörtökön végül megérkezett az ember is Balatonszerénybe. Sokáig kétséges volt, tud-e pár napra jönni, Babszemet már oltottam, hogy majd szombaton ha hazamegyünk leszünk igazán együtt apával, de szerencsére már hamarabb találkoztak. Mentünk elé a buszhoz, ami kicsit késett, az ember meg szó szerint leesett róla:) Mire visszaértünk a nyaralóhoz a papa is hazatért az alvó Zsebivel a délelőtti sétából, s mikor felébredt, annyira örült az apjának, hogy nem is nagyon tudta kifejezni, csak éppen őt se lehetett levakarni róla. Anyuék a lányokkal csütörtök este bementek Kanizsára, csak szombat délelőtt jöttek vissza, úgyhogy négyesben voltunk a nyaralóban. Mini családi vakáción.

Balatonszerényben Zsebi még megviccelte az apját: benyúlt a paplan alá, megfogott valamit, és gyorsan a szájába “tette” majd majszolva ült összeszorított szájjal. De nem vett be semmit, csak megtréfálta az apját. Szóval fejlesztett humorérzéket is már magának.
Ekkor már beköszöntött a kánikula a Balaton parton is, a víz is meleg volt és délután jobb volt a hűvösben, este viszont nem lehetett jót aludni.

Szombaton volt “táborbontás”, jöttek húgomék is a lányokért és mi is elindultunk vissza Pestre 5 felé. Szerencsés utunk volt, nem volt különösebben vészes a forgalom és még Zsebi is aludt.

Vasárnap kimentünk délután Szadára, ahol már leérett a meggy, meg a ribiszke, a pár sárgabarackunk nagyon finom volt, s előre láthatólag a rogyadozó fáról a hét végére isteni őszibarackot lehet szedni, na meg ott volt a málna. Persze sok mindent megint nem tudtam csinálni, mert Zsebit nem lehetett letenni egy pillanatra se, de azért fél kézzel egy süteményre valót még szedtem a meggyből, tényleg az utolsó szemeket.

Most pedig már második napja itthon vagyunk, reggel elmegyünk egyet sétálni, aztán maradunk a 28 fokban a lakásban. Viszont éjszaka is jókat alszunk, mert akkor meg 25 fokot csinálunk magunknak, úgyhogy szerencsére nem sokat szenvedünk a kánikulától. Végülis kiderült, hogy 1 évesen csak megmérnék Zsebit, nem kap oltást, doktornőnk amúgy is szabin van, szóval nem fogunk elmenni tanácsadásra, mert a rendelőben mindig a kintihez képest +10 fok van. Viszont csütörtök reggel jön a helyettes védőnő, mert aki eddig volt, szabadságon van (már hónapok óta nem láttuk, valami valószínűleg történhetett vele vagy a családjában valakivel…).

Első este Zsebi a pelenkázóról bekéredzkedett a kiságyába, majd boldogan megnézett mindent, és körbejárt. Alig akart kijönni.

Valahogy amióta megjöttünk, Zsebi nem rajong annyira a fürdésért, de a kis kádjában arra a kérdésre hogy ” Hol a csempe?” szépen a fehér csempére mutat.
A nagy meleg miatt csak délelőtt 10-ig óvakodunk ki, úgyhogy a kisebbiknek hiányzik a délutáni séta, a séta alatt a kocsikat nézegeti.
Tegnap amikor az apja hazaért és benyitott, akkor Zsebi eldobta a kezében lévő játékot, és kispurizott a fürdőből üdvözölni az apját.

Hasonlók

Sin