Végül amit kitűztünk, hogy vegyünk, azt teljesítettük, legalábbis a gyerek részleg megkapta, amire szüksége volt. Szombaton mielőtt elindultunk volna Szadára, beugrottunk egy DM-be vásárolni és Babszem választhatta ki, hogy milyen folttisztítót vegyünk. Persze még szeretett volna pár dolgot, amiről kisebb-nagyobb viták árán sikerült lebeszélni. Ma elhoztuk az utolsó 3 az 1-ben kabátot a boltból az ő méretében (mert olyant szeretett volna, amilyen Zsebinek is van, hogy ki lehessen gombolni a bélését), aztán az első cipőboltban nem volt az ő méretében sportcipő, amit nehezményezett, viszont az öccsének féláron sikerült egy Elefanten-t vennem. Végül a délelőttöt megkoronáztuk azzal, hogy beültünk egy Burger Kingbe, ahol lehet rákfarkot venni. Babszem ugyanis mostanában teljesen belepistult a Hihetetlen családba, s ott van, hogy amikor Mr. Irdatlan a szigetre utazik, a repülőn koktélrákot szolgálnak fel neki. Ő most éppen Mr. Irdatlan szeretne lenni, ha felnő és mindent úgy csinálni, ahogy a filmben van. Nála a konferencia az, hogy magángéppel lakatlan szigetre viszik, ott megver egy robotot és aztán megvacsoráztatják. Majszolni meg koktélrákot kap.

Visszafelé a Ferihegy Market Centerből beugrottunk még a Köki Terminálba is, hogy nézzünk az embernek nadrágot, meg még nem adtuk fel a sportcipőt se. Közben Zsebi, aki korán kelt, bealudt, úgyhogy felváltva cipeltük őt a vállunkon és csak akkor nézett fel, amikor átadtuk egymásnak, aztán húzta tovább a lóbőrt. Végül nadrág nem volt, viszont piros sportcipő igen, amit Babszem hozott magával végig hazáig, itthon első dolga volt, hogy a mamáéknak megmutassa. Aztán amikor beszámolt arról, hogy mit is kapott ma a bevásárláson, ezen kívül, azt mondta, hogy még rákfarkot.

Délután meg Cicáéknál voltunk palacsintázni. Babszem megdöntötte a saját rekordját: 9 palacsintát evett meg.