Vasárnap volt Babszem először ovistársa szülinapján, amit játszóházban tartottak. Mindenki nagyon izgatott volt, akit meghívtak a délután 3-kor kezdődő bulira. Szerencsére rá lehetett beszélni Babszemet, hogy aludjon egy órát, így a fiúk mind lefeküdtek ebéd után. Zsebi még aludt amikor mi elmentünk, úgy volt, hogy majd jönnek elénk, gondoltam, hogy kb. 2 órát fog tartani az összejövetel. Már a buszon találkoztunk egy másik családdal is, akik ugyanoda jöttek (két fiú + 1 lány, apuka fekete, úgyhogy mind a hárman igazi karamell színűek és göndör hajúak). Így is kicsit korábban értünk de kiderült, hogy mi voltunk az utolsók a meghívottak közül. A Köki terminálnál lévő Kackac játszóházban volt a születésnap. Nem is tudtam, hogy ott is illik maradnia a szülőknek, azt hittem, majd elmegyek vásárolni közben, míg Babszem mulat, de igazán mindenki maradt, meg más gyerekére kb. senki se figyelt, amúgy is annyian voltak. Kicsit tébláboltam eleinte, aztán rájöttem, hogy legközelebb könyvet kell hozni, majd elszaladtam azért bevásárolni a Tescoba, aztán kivettem magam én is a játékokból. Végülis nem rossz, hogy fel lehet felnőttnek is mászni és csúszdázni, meg lövöldözni a várba.

Azok a srácok, akik Babszemhez hasonlóan először voltak ilyen rendezvényen, eleinte kicsit elveszettek voltak, aztán elég jól belejöttek a játékba. Meg a szülők is (fent említett családból például anya és apa jó hosszan pingpongoztak).

Később megérkezett az ember is Zsebivel, akit ugyan először kicsit meghökkentett a fényár, meg a hangzavar, de aztán talált magának megfelelő játékot (olyan helyeken mászkálni, ahova apa nehezen fér be, valamint csúszdázni), úgyhogy jól érezte magát.

Gondolkozunk azon, talán nekünk is valami ilyesmit kéne szervezni, mert az éttermezés már a gyerekeknek uncsi, ott nem tudnak játszani. Itt ugyan nincs kaja (vagyis csak a torta, kis rágcsa), cserébe este nem kell altatni a srácokat:)