Hétfőn Zsebivel többet voltam bent a csoportszobában, mint máskor, mert épp még szabin volt Zsani, Marica vitte egyedül a csoportot, ráadásul új gyerekek is jöttek, s kicsit úgy éreztem, hogy mi, mivel nem sietünk annyira (van akinek csak egy hetet adtak a munkahelyén a beszoktatásra), háttérbe vagyunk szorítva. Ebédre sajtot adtak a főzelékhez, amit a fiam nem szeret, de mivel mindenképp kiraktak neki pár szemet a tányérjára, a főzeléket se volt hajlandó így megenni. Husi után érdeklődött. Aztán kedden reggel éppen sokat beszélgetett mással a csoportszoba ajtajában a gondozónő, de azt Zsebi nem bírta kivárni, hanem beszaladt, én meg kint maradtam a folyosón. Egész délelőttre, mert aztán csak ebéd után kaptam vissza, nagyon jókedvűen. Közben persze néha el kellett bújnom a mosdóba meg a raktárba, amikor kivitték az udvarra, meg behozták, de állítólag csak 2x keresett, azt is még a szobában, megette a tízórait és az ebédet is (husi volt). Nagy vidáman jött ki hozzám, s míg hétfőn délután nem aludt és úgy mentünk Babszemért az iskolába, hogy hulla fáradt volt, addig tegnap már sikerült itthon lefektetni őt, sőt éjszaka is úgy aludt, mint a bunda, nem ébredt fel, nem vándorolt ki közénk se. Ma reggel se volt semmi gond, örömmel mentünk a bölcsibe és maradt bent nélkülem, s ő volt az utolsó akit délben kihoztak. Láttam, hogy bent már többen a lefekvéshez készülődtek, de Zsebi még az asztalnál ült és evett. Amúgy persze ott még azt is elviseli, hogy előkét tegyenek a nyakába, ami ellen itthon mindig hevesen tiltakozik.

Holnap már ő is fog ágyat kapni és délelőtt nem kell a folyosón várnom meg bujkálnom, ha minden igaz. Pénteken pedig már reggelire is megyünk. Na az lesz majd az érdekes, az indulás.