Az az igazság, hogy miután leírtam ezeket a hisztiket, azok elmaradtak. Úgyhogy mire nem jó a blog. Ha arról írok, hogy valami jó, akkor az úgyis elromlik, de néha ez fordítva is működik. Mindenesetre Zsebi szerdán és csütörtökön délután extra jókedvű volt és mellőzte a hisztit. Mondjuk ma estére már nagyon fáradt volt, hisz reggel ő kelt a legkorábban, negyed 7-kor, s már nem igazán aludt vissza, s bár a bölcsiben aludt, azért este 7 után már ő kérdezgette, hogy mikor lesz fürdés. Aztán persze alig akart kiszállni a kádból, végig nyöszörgött amíg öltöztettem, nem tetszett a tegnapi pizsamája, újat kellett rá adni, nem akarta leoltani a villanyt, aztán felkapcsolni se, játszott volna még de már alig bírt felállni az ágyáról stb. Szóval csak a hullafáradtság jeleit mutatta. Aztán persze mind a két fiú nagyon gyorsan el is aludt.

Zsebi egyébként nagyon divatérzékeny, de legalábbis határozottan kijelenti, ha valamit nem akar felvenni. Vannak kedvenc ruhái máris, főleg pólók, ráadásul az ősz úgy indult nálunk, hogy nem akart farmert felvenni. Az első két hétben, míg a bölcsibe mentünk, csak melegítőt volt hajlandó magára felhúzni. Aztán most, hogy jött a hideg, már nem hagytam magamat és valamelyik délután vittem neki farmert, s mivel nem volt más választása, felvette. Aztán persze aznap alig akarta levenni, s még itthon is abban volt. Azóta a más típusú nadrágokkal tehát megbarátkozott. A kabátot azt elfogadta, viszont még a sapkáért küzdünk. Mert vagy egyáltalán nem akarja felvenni, vagy leveszi. De szerintem ezt is le fogjuk küzdeni.

Tegnap este szoknyákat próbálgattam, de Zsebinek azok se tetszettek, lerángatta őket rólam, az “anya ez nem jó” mondat kíséretében, valamelyik délután meg a sálamat akarta leszedni a nyakamból (amit előtte már 2 napja hordtam), de azt nem hagytam, mert fújt a szél. Úgyhogy mini-divatdiktátor a drága.