Az utóbbi időkben elhanyagoltam olvasás szempontjából mind a fantasyt mind a könnyű romantikus könyveket és inkább a női irodalom felé fordultam, azon belül is a chick lit vonz.
A chick lit mint műfaj keletkezése Bridget Jones naplójának sikeréhez kötődik. Ezt követően az angolszász nyelvterületen elszaporodtak az ebbe a csoportba tartozó regények megjelenése. Rendszerint nők írják nőknek, főleg a humor, ami megkülönbözteti az általában nőirodalomnak nevezett könyvektől. Itthon igazából szingli regényként emlegetik ezt az ágat, pedig nem feltétlenül igaz, hogy egyedül álló nők a főszereplők.
Az ebbe a csoportba sorolt regények főhősei lehetnek huszas éveik elején járók de akár nagymamakorúak is. A történet során rendszerint a főszereplő az életét éli, szerelmes, házasságot köt, randizik, kapcsolatokat épít, barátkozik, szobatársakkal találkozik, esetleg munkagondjai vannak, fogyókúrázik stb. Szóval olyasmik történnek vele, vagy olyanokat lát, ami bárkivel megtörténhet, s minderről meglehetősen közvetlenül, humorral fűszerezve számolnak be a szerzők. Igazából ez különbözteti meg a nőirodalomtól, ahol mondjuk ugyanezek a témák komolyabb köntösben fordulnak elő.
Legújabb kedvenc szerzőm, Jennifer Weiner szerint azok a nők akik chick lit olvasók lélekben fiatalok, s egyszerre keresik olvasmányaikban a szórakozást és az útmutatást. Ott tartunk ugye, hogy most már a nőknek rengeteg lehetőségük van, sok mindent tudnak az életben elérni, s ez egyszerre nagyszerű és rémísztő is. S ezek a könyvek, még azok is, amelyeket könnyűnek és felületesnek ítélnek legtöbben segítenek végiggondolni a választásokat, lehetőségeket, s megteremtik az alapokat ahhoz, hogy az ember kibéküljön a saját választásával.
Úgyhogy úgy döntöttem, nem fogom titkolgatni, hogy ilyet is olvasok. Megmondtam már ezerszer, az ízlésem kommersz.
