A film egy kisvárosban játszódik, ami mintha bennragadt volna valahol a 80-as években. Persze rá kellett ébreszteni magamat, hogy de nem, hiszen a főhős 32 éves bátyja Kip egész nap a neten és chatszobákban lóg, ráadásul a bulis Alphaville szám mellett azért volt tánc Jamiroquaira és Backstreet Boysra is. Egyébként semmiről nem szól az egész film, csak egy szerencsétlen tinédzserről, aki a nagyanyjával meg a testvérével él, aztán megjelenik támenetileg Rico bácsika, aki tönkreteszi az életét, ugyanakkor az iskolában megpróbál beilleszkedni, s talál egy hasonszőrű srácot, akivel nagy terveket eszelnek ki. A film hatalmas siker volt Amerikában, pedig független, kis pénzből készült, de előbb fesztiválokon nyűgözte le a közönséget, aztán rendesen hozott a konyhára mozikban is. Nem mondom, voltak benne igazán klasszikussá válható jelenetek, a Rex Kwan Do oktatás, vagy az időgép na és persze Napoleon tánca. Azonban nem tudtam megkedvelni a főszereplőt. Teljesen unszimpatikus maradt. Kicsit kedvesebb figurával még nekem is jobban tetszett volna. Jellemzően azonban a mellékszerepek, Rico bácsi, Kip meg Pedro ütősek.
1 Comment
ez a film az egyik kedvencem 🙂