Szombaton, amikor még nyárias idő volt, azaz sütött a nap, felkerekedtünk, hogy elmenjünk kirándulni. Budakesziről indultunk. Eredetileg azt szerettem volna, hogy végigmegyünk a Makkosmáriai úton s megnézem, mi történ a kis házzal ami a nagymamámé volt, de megbeszéltük, az igazán fölösleges kitérő, meg nem a szabadban mászkálunk, hanem betonon. Ennek köszönhetően azért sikerült egy nagyon pöpec kis álomházat meglátnom. Nekem a Balatonon is igazából a régi villák tetszenek jobban, mint az új építésü kacsalábonforgó paloták. Aztán a piros kereszt, majd piros csíkkal jelölt erdei úton haladgattunk a János hegy felé. A kilátót azonban felújítják, úgyhogy oda nem mentünk fel, hát vettünk jó drága sört, perecet meg szendvicset a büfében a kisvasútnál és folytattuk tovább az utunkat. Az Anna réten viszont megálltunk, letelepedtünk egy fa alá és elnyomott rendesen a buzgóság. Nem aludtam, csak kábé negyed órát, de az valami mesés volt. Aztán megnéztük a Normafánál a híres rétesest (de rétest nem vettünk), majd elindultunk lefele a hegyről.
Megbeszéltük, hogy ilyet még csinálunk sokat. Mert eddig mindig csak készültünk rá, aztán győzött a lustaság. Mivel induláskor a Moszkva téren beszereztünk egy térképet, túristáknak valót, ki tudjuk nézni az útvonalakat is.
