Biztos azért olvasgatom megint a versecskéit mert közben meg lélektársa Vavyan Fable mesél az Álmok Tengeréről. De ez a mai vers ez nagyon annyira jellemző a helyzetekbe amibe keveredni szoktam:
Valamit elfelejtünk,
elmulasztunk valamit,
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.
És ez a majdnem-semmi attól fogva
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka
csendjében egy padlóreccsenés.
