Olvasmányok

Még mindig úgy gondolom, hogy a lényeg, hogy olvas az ember. Nálam a komoly szépirodalmi korszak főiskola végéig tartott, na jó, még 22 éves korom után is egy jó ideig az vezetett. Aztán jött Anglia, ahol persze az első hétvégén beiratkoztam a helyi könyvtárba és a bestsellerekre buktam rá, mert többkilós szótár nélkül is klasszul boldogultam velük. Ami engem illet, azzal szoktam igazolni a fanyasy vonalamat, meg a többi könnyed olvasmányokat, hogy elég komoly nekem a szellemi munka és felüdülök ezekkel. Addig nem épülök le, amíg betűt látok. Ezért aztán egyik legnagyobb félelmem, hogy valami történni fog a szemem világával. Aztán akkor soha többé nem olvashatok, nézhetek filmeket.
Egyébként Frederic Pohl könyve is folytatódik az Átjáró után.