Szerdán 10 után indultunk vissza Kanizsáról, mégse anyuval, mint Babszem szórakoztató partnerével, hanem apuval. Így ő vezetett, s nekem csak Szabadbattyán után kellett a gyerek mellé ülni, addig egész jól bírta a gyűrődést. Na meg persze onnantól megint, hogy elhagytuk az M0-ás lehajtót, azaz már-már Pesten voltunk.
Azért is kellett sietnünk, meg nagyszülőt hozni, mert aznap volt a szülői értekezlet a bölcsődében. A gyülekezésnél már ismerőst sikerült felfedeznem, Ágit, akivel együtt jártunk babamasszázsra. Babszemnél egy hónappal idősebb lánya is most kezd majd, sőt, egy csoportba is kerültek. Kiderült, hogy Kőbányán éppen nagyon átszervezik a bölcsődéket. A helyi igazgatónő is elmegy máshova (így már értem, miért nem foglalkozott annyit velem, amikor elmentünk megnézni az intézményt), aki a helyére jön szintén kerületi régi motoros és bölcsődevezető volt maga is. A gondozónők nagy részét is lecserélik. Szerencsére azért úgy tűnik, olyanok maradnak együtt, akik már korábban is ugyanott, sőt párban dolgoztak. Legalábbis a mi, piros csoportunkban ez így van. A legszimpatikusabb párost fogtuk ki, egyikük már régi motoros és nagyon gyerekszerető, a másik még fiatal, bölcsiben ugyan csak 2 év tapasztalata van, de előtte csecsemőotthonban dolgozott. S mind a ketten persze gyerekesek is. Amiről meséltek és ahogy az teljesen felvillanyozott. Úgyhogy én aztán nem szégyenlősködtem, ha már belevágtunk a bölcsi projektbe, kezdjük az elején. Úgyhogy szeptember 1-én, hétfőn egy másik kislánnyal mi leszünk az első fecskék. Előtte lesz nálunk családlátogatás, ami meg azért jó még, mert Babszem legalább előbb saját háza táján látja a gondozónőket, s utána már felismeri majd őket a az intézményben is (ez legalábbis az elméletem), s könnyebben fog rá átállni. Mondjuk még volt pár bizonytalanság apróságokban a gondozónők részéről, akik eddig csak 1x néztek körül a bölcsiben, (nem tudták pontosan milyenek a szekrények stb.) meg ki tudja az új igazgató mennyire akarja megváltoztatni azt, ahogy folyt ott az élet, vagy reformokat fog megvalósítani. Ez még a jövő zenéje de a két nőben egyelőre megbízom, remélem Babszem is hasonlóan érez.
Szerdán egész este lelkendeztem a páromnak a lehetőségekről. Aztán másnap, csütörtökön, a parkban összefutottam Ágival, meg a gyerekeivel, s megkérdeztem, mi az ő véleménye, s szintén hozzám hasonlóan vélekedett. Jó volt mástól is megerősítést kapni, hogy ő is ugyanúgy látja a lehetőségeket, mint én: jó lesz a gyerekeknek.
