Annyira hosszú volt a hétvége és ahhoz képest úgy tűnik, mintha semmit se csináltunk volna, de ez nem igaz így. Hiszen nagy részben megtettük amit akartunk, azaz takarítottunk. Míg teszvesz néni az unokát sétáltatta, naponta többször is. Eszméletlen, mennyire bírja a gyaloglást a manó. Igaz, a játszótér még mindig nem érdekli komolyabban. Bár állítólag a nagymamával azokon a rugós lovacskákon nagyon ügyesen hintázott, sőt kikövetelte, hogy feltegyék rá, az apjának ugyanezt vasárnap már nem produkálta. A terv szerint szombat délutánra, mire mi hivatalosak voltunk Láthatatlan Unokatesóm fiának szülinapi bulijára, kész kellett volna lennünk a takarítással. Persze nem így alakult, mikor elmentünk, a párom még az üres szobában port törölt (kisebb mozgatható bútorokat kivittük a gangra, hogy minden letörölve kerüljön vissza a helyére), s mikor hazajöttünk még kellett kicsit polcot törölgetni. Szerencsére Babszem szörnyen élvezte, hogy nagoybb helye van rohangászni meg hogy ágy/komód egyéb alól előkerültek rég nem látott játékai.
A szülinapon egyébként nyalogatott csokitortát (Szamos marcipános, halálosan tömény, de istenien finom volt), valamint játszott Duplo-val, féltékeny volt az 5 hónapos kislányra, még rá se nézhettem szinte a babára, magasságra alig volt 5cm különbség közte és a 3 éves ünnepelt között, és eléggé jól a tudomásunkra hozta, mikor lett elege, ugyanis kiállt a bejárati ajtóba, hogy most már induljunk haza.
