Az én egyik lebgorzalmasabb fogorvosi emlékem persze nyaraláson történt. Általános és középiskola között, vállalati üdülő a Balaton partján. A fogam begyulladt, nagyon fájt. Irány a keszthelyi ügyelet. Ahol úgysincs remény, csak húzni fognak, de nem érdekelt, csak legyek már jobban és élvezhessem a nyarat (persze rögtön a második napon kezdődött a szenvedés). Már akkor elhagytam a 170 centit, szerintem a gimiben maximum csak 2-t nőhettem, mert úgy második táján már megvolt a mostani 176os méret. A doktornő persze kis filigrán 150 centis szőke kis hölgy volt. Tiszta Nagy-Kálóczy Eszter. Megkapom az érzéstelenítőt, majd miután megvárom kint a váróteremben, hogy hasson, vissza a székbe. Amit a doktornő legalacsonyabb fokozatra állít. De még így is odahoz egy sámlit. Felállt rá és nekiállt rángatni a fogamat. Mindez vagy 10-15 percig tartott és szörnyen recsegett. Olyan gyökerei voltak annak a fognak, hogy egy elefánt is megirigyelhette volna. A doktornőnek persze gyöngyözött a homloka a végén. Hála az érzéstelenítésnek csak a recsegés-ropogás volt félelmetes és attól féltem, hogy kiráncigálja az állkapcsomat is.
