Én mindig úgy képzeltem, ha az ember elmegy nyaralni, akkor azt kikapcsolódásért teszi meg hogy kiszakadjon az otthoni környezetből, esetleg világot lásson, aztán majd ha visszatér hatalmas beszámolókat tartson arról, hol járt, mit csinált, mit látott egyáltalán, milyen élményekkel lett gazdagabb vagy szegényebb. Ha az ember lelövi közben a poénokat mert mondjuk chatel meg blogol abban mi a jó? Kapunk közben értelmes elbészélést legalább? Irígykedjünk mi, akik itt vagyunk a malomkerékben? Két hétig nem blogol az ember, az persze teljesen aláássa az olvasottságát. Ez eléggé nyomós érv. Én is rinyáltam a nyaralások után, hogy senki se olvas. De mennyivel jobb volt kirándulni meg semmit tenni, olvasni és csak kettesben lenni, mint internetkávézóba dögleni, légkondival vagy anélkül.
Azt persze nagyon sajnálom én is, hogy amikor hosszabb időt töltöttem külföldön (bébisintérség, ösztönpénz) még nem volt blogom, mert akkor mindenképp spóroltam volna egy csomót a leveleken, amikben mindenkinek külön írhattam le, hogy mi is történt velem. Plusz ott volt a naplóm, a kockás. De anno annak is megvolt a maga bája. Nosztalgia rulez.
Úgy tűnik, hogy idén nem lesz pénz meg idő nyaralásra, csak hosszúhétvégézünk, esetleg lakásfelújítunk (ismét a remény hal meg utoljára csapdájában vagyunk).
