Délelőttömet a szokásos könyvtár, antikvárium nézelődés töltötte ki. Persze nem teljesen, ahhoz kicsit rossz az idő. Úgyhogy a kelleténél hamarabb értem be dolgozni. Leültem, hogy akkor még van időm szépen végigolvasgatni a blogokat, írni, mielőtt nekiállnék a teendőimnek, mert úgysincs semmi igazán komoly feladatom. Erre csörög a telefonom, a kedves az. Még otthonról, mondom neki, hogy beértem, visszahívom. Kiderült, hogy nem tudott elindulni, mert nem találja a kulcsát, erős a gyanú, hogy én tehettem el, nézzek körül. S valóban a kulcsa nálam volt, én meg ugye elindultam otthonról és rendesen rázártam a bejárati ajtót. Úgyhogy visszaöltöztem és indultam haza, hogy kiszabadítsam a páromat. Szuperwoman. 😀
