Valamikor az Édesvíz kiadó jelentette meg először a Sofőröket, beharangozva egy új sorozat kezdetét, 1993-ban. Pár évvel később szereztem meg a könyvet valami antikváriumban, azt hiszem a Mágia színét kerestem, de nem volt kapható, csak ez ekkor találkoztam először tényleg Pratchett nevével meg a manákkal (anno Angliában nézegettem a könyveit, mert mókásak voltak rajta a rajzok, de úgy gondoltam, kicsit kemény dió lenne el is olvasni őket). Aztán csak vártam, csak vártam, de sose folytatták a sorozatot. Most viszont a Szukits nekiállt. Rögtön kiadta az első két részt, gondolom hamarosan jön a harmadik is. A dilemmám persze az, hogy megvegyem-e a Sofőröket is ebben az új, keménykötésű, kisebb változatban, vagy se. Komoly probléma, hogy szépen egyforma nagyságban sorakozzanak-e egymás mellett a könyvek a polcon, vagy se.
K0zben meg rájöttem, hogy mindenféle könyves múltam jelenem és jövőm miatt, részemről a legjobb, ha mindenkinek ajándékba könyveket adok. Különben se vesz a család könyvet amióta nem vagyok otthon. Apu is inkább könyvtárba jár, ha olvasnivalót akar, illetve tőlem kapja az olvasmányait. Ezen felbuzdulva vettem meg 8 éves unokatestvéremnek az Angol rózsákat is, mert most volt a szülinapja. Gondoltam legalább én is elolvasom. De cserélhetem ki, mert valaki megelőzött ;s m’r megvolt neki. Még jó, hogy nem írtam bele semmit.
