Tegnap Délegyházán kezdett el folyni Babszem orra. Vicceskedtem is, hogy lám, a gyerek allergiás a vidékre, ugyanis a nagyszülők meg amint beléptek hozzánk az elmúlt két hétben kezdtek el tüsszögni meg fújni az orrukat (most ugye anyu, egy hete meg teszvesz néni játszotta ezt le), ők meg a pesti poros, koszos levegőt nem bírják (ami nem is csoda). Aztán első alvásából arra ébredt föl szegény fiú, hogy szárazan köhög. Én persze rögtön előszedtem az ügyeletek hívószámát és megnéztem, mi is a teendő krupp esetén, mert parázni tudok. Éppen ezért hajnalban rosszabbul aludtam megint, mint a fiam, mert minden forgására felriadtam, szaladtam át hozzá megnézni, hogy most felébredt, éhes, szomjas, fáj valamije vagy sem. Mivel orrfújás és nehezen felszakadozó köhögés megmaradt, elmentünk délután a doktornénihez, aki szerint be van gyulladva a csemete torka is, de ez vírusos. Elképzelhető, hogy az apjától kapta el. Most ugyanis úgy áll, hogy neki is torokgyulladása van (a mai tüdőgondozó szerint amúgy teljesen egészséges fiatalember, a háziorvosa valami allergiára gyanakszik a rendszeresen visszatérő torokfájást azt válthatja ki, anyu szerint meg helicobaktériuma van).
Azért délután sétáltunk egy nagyot Babszemmel a parkban, mert levegőre lehet vinni, csak ha komoly láza lesz vagy két hétig nem múlik el a dolog, akkor kell visszavinni az orvoshoz. Amire remélem nem lesz szükség, ugyanis megint onnantól kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal sírt, hogy beléptünk a rendelőintézet ajtaján.