Délelőtt a céges fordítás ürügyén összeültünk Boss néni szobájába, hogy megvitassuk a hogyan tovább kérdéseit. Nagy vita alakult ki.
Főnéni ugyanis több minőségi javítást kívánt volna belevinni a dolgokba, mert az egy dolog, hogy az alapanyag nem túl csodás, viszont jobb lenne, ha amit majd mi kiadunk a kezünkből, az majd szép és korrekt meg kerek legyen. Két nagy ellenfele volt ebben, V. és Köcsög.
V. kijelentette, ő lefordít mindent szépen úgy ahogy van az eredetiben és ha az egy nagy rakás szar, akkor az egy nagy rakás szar, majd Redhead aki ír-amerikai származásának köszönhetően megkapta a mindezeket összerendezgette (a’la Muppet Show) funkciót, kijavítja. Ez már nem az első meccse volt erről Boss nénivel, ugyanis a kezdetektől vitatkoztak azon, hogy V. nem volt hajlandó racionalizálni a leadandó szövegét. A másik pedig Köcsög volt, aki szinte nyíltan kijelentette, hogy nem hajlandó ennél többet dolgozni az anyaggal. Sőt volt pofája azt mondani, mikor Főnéni kiemelt valami javítandót a szövegéből, hogy azt Readhead tanácsára írta bele.
Ejtőernyős vért izzad, neki ez az első ilyen jellegű munkája, ő nem szólt, az ő szövegeit én nézem át Readhead előtt. Ami meg engem illet… én végzem a munkámat, meg lettem dícsérve és egyetértettem Boss hozzáállásával, hogy nem akar szörnyűséget kiadni a kezéből, és legyünk már nagyvonalúbbak, hogy legalább amit mi csinálunk legyen értelmes.
Végülis maradunk az eredeti felállásban, mert a két nagyobb anyagért felelős személy (Köcsög és V.) ellenállt a változtatásoknak.
Végülis még kisülhet valami jó az egészből, én úgyis átolvasom Ejtőernyős meg Köcsög munkáját, mielőtt Redhead kezébe kerül, aki szerintem nem lesz szívbajos. De legalábbis majd meggyőzöm, hogy ne legyen 😀
