Pénteken temetésen voltunk, Zalaegerszegen, Cica anyósától búcsúztunk. Mivel a párom megbetegedett és bár a vezetést magára vállalta, nekem kellett fotóznom. Igyekeztem, de szoknyában és magassarkúban, amit nem sűrűn hordok, nem volt egyszerű a dolog. Modern temetők közül azonban a zalaegerszegi újköz temető eléggé viszi a prímet. Kiváló fekvés, csodás környezet. Legalább akik búcsúznak, azoknak kellemes érzés kijárni oda.
Szombat-vasárnap pedig Kanizsán voltunk. Mivel a temetésre velünk tartott teszvesz néni is, anyuék őt is vendégül látták, s igyekeztek neki mindent megmutatni. Bejártuk a várost, Babszem ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjünk megnézni a kiállított 424-t a vasútállomás mellett, úgyhogy szombat délelőtt arra vitt az utunk. S persze Kanizsán évente 1x van arra dugó, ballagáskor és mi pont belefutottunk. Pedig azt hittem minden ballagás már a múlt hétvégén lement. Voltunk kinn a hegyen is és tegnap visszafelé megálltunk Balatonszerényben is. Már lehetett fagyit venni, s az egyik bolt is nyitva volt vasárnap. Úgyhogy nagyon készülnek ám arra is a nyárra. Ráadásul a kis nyaraló felújítása is jól áll: új tető, teraszfedő, már csak az új ablakok vannak hátra.
Amióta elmúltam 30 most először volt az, hogy eléggé megdöbbentett, hány éves is vagyok már. A nagy számok törvénye, úgy látszik most vert fejbe és hiába nem érzem semennyinek se magam, immár a koromra is rettegve gondolok.