Nem tudom kezelni őket. Ez biztos. Vagy elbújok előlük, trükközöm, kikerülöm, alkalmazkodom, lenyelem amit gondolok (ld. munkahely) vagy egyszerűen a fejem a homokba dugom, struccolok, bebetonozódom. Kiváló példázatát játszottam el csütörtök délután, mikor aprócska dologból úgy lett elefánt, hogy estig ültünk egymástól karnyujtásnyira, belefeledkezve abba amit csináltunk és nem voltam hajlandó beszélni arról, ami elromlott.
Ő pedig nem volt hajlandó könnyíteni a helyzetemen, ki akarta böjtölni, hogy végre beszélek a dolgoról és nem nyelem le, söprön szőnyeg alá, s teszek úgy, mintha mi sem történt volna. Aztán mégis ő szólalt meg először, de persze nem éreztem ettől győzelmet, hanem szembe kellett néznem azzal, hogy milyen hülye vagyok.
Megfogadtam, hogy legközelebb nem csinálok ilyet… de ez majd akkor fog kiderülni, hogy tanultam-e a dolgoból.
Be kéne iratkoznom valami conflict managemet órára. Hahh. A Time management-et már nézegettem, akkor legalább a határidőimmel rendben lennék.
