Nem is kicsi. Babszem nagyon hosszan tud sétálni, tegnap is legyalogolt délután vagy 1 kilométert. S bár a vége felé, fáradással arányosan nő a lehuppanások száma, alapjában nagyon ügyes, óvatos totyogó. Nagyon büszke voltam rá, hogy a Patakyban kapásból tudta, merre kell mennie, hogy a könyvtárban kössön ki, ahol tett egy kört a gyerekkönyveknél, majd kijött. Persze a babakocsiba tétel ilyen fokú önállóság után problémás. Egyelőre azonban megoldás, ha van nálam egy pogácsa, amit a kezébe nyomhatok, mert az leköti, s mire megunja a nyalogatást-majszolgatást, már eltöltött annyi időt ülve, hogy élvezze azt is.
