Szóval úgy tűnik, hogy nem tudok írni eléggé. A könyves bejegyzésem inkább vicces akart lenni, mint többnyire bármi, amit anyósjelöltről mondok. De úgy látszik ez nem jött át. Kicsit keményre sikerült. Én nem gyűlölöm őt, de úgy tűnik, a róla szóló írásaimon ez üt át. A stílusa tényleg messze van az enyémtől és azóta, hogy a második héten itt volt segíteni nekem, és volt pár nézeteltérésünk gyereknevelés kérdésében, nem szólok be neki. Semmiért, max. néha ha nem tudja jól a verseket/énekeket kijavítom. Pont azért, amit egy néni is mondogat a hozzászólásokban, mert ő a nagymama és Babszem tök jól kijön vele és megegyeztünk a párommal, hogy hagyjuk a nagyszülőket csináljanak amit akarnak, mert kell ilyen is a csemetének, aki amúgy is már megtanulta kezelni a felmenőket. De ez itt a naplóm az én érzéseimről és gondolataimról. Főleg azokról, amiket nem mondok ki. Mert alapjában konfliktuskerülő, alkalmazkodó ember vagyok és ha megkérdeznék teszvesz nénit, szerintem azt mondaná, semmi baja nincs velem. Mert ez így is van. De rosszabb lenne, ha elfojtanám magamban mindig a gondjaimat, megkeserednék stb. A blogom mindig is a „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” (de kb. annak a 15 embernek, aki olvassa), így sikerült a munkahelyi problémáimat is leküzdenem, most az anyasággal járó gondokról írok, mert még mindig jobb, hogy itt vezetem le és írom ki magamból, mint mondjuk ne adj isten itthon, hangosan dühöngenék esetleg a gyerek előtt.
14 Comments
Nem is gondoltam, hogy szemtől-szembe konflkitusaid vannak az anyósjelölttel. Magát az alapszitut nem értettem, hogy úgy érzed, felülbírál, meg hogy nem vehet saját elhatározásból és ízlésének megfelelően egy könyvet az unokának. (Nem vagyok még nagymama, de anyósom van)
Igazából Egy néni hozzászólására reagáltam, aki szerint gyűlölöm a nagymamát, holott szerintem nem, csak van generációs különbség meg az én véleményem. A könyves poszt erősebbre sikerült, kicsit túlságosan sokkolt a könyv külalakja. De úgyse tudom megmagyarázni:)
Oké, elbeszélünk egymás mellett. (Nem látom, hogy Egy néni írt volna ilyen gyűlölőset, én írtam, hogy úgy jön le, alapban nem kedveled anyóspajtást)Minden jót!
Tuesday, March 04, 2008 Hétvégi beszámoló – bejegyzésben van amit keresel labello.
Elnézést, ezt nem olvastam.
Az elég, hogy én értelek? merugye minek sinkkészlet egy 2,5 évesnek karácsonyra? 🙁 🙁 meg egyáltalán minek?! nade, magyarázhattam…
A.: Lepten-nyomon latom az ifjusag bolhabol keszult elefantjait nagymamaugyekben. (Magam kozmegelegedesre mukodom: nem veszek semmit az unokaimnak, sokan vannak ahhoz, hogy az ajandekozas finanszirozhato lenne, nem is szolva az uzletekben elvesztegetett idorol. A gyerekek tolem az idomet kapjak es a kozos tevekenysegeket. Pl. nalunk hagyomany: szilveszter elott begyüjtom az apronepet es csak Ujev utan adom vissza oket kipihent szuleiknek. Az ajandekok hianya miatt csak az egyik menyem tett megorrolasi kiserleteket, egy darabig kemenyen ragaszkodott az elkepzeleseihez, szerinte /es persze targyakat onto anyukaja szerint :)/ mikent is kell viselkednie es adakoznia egy nagymamanak.)
Nos, nagymamanak lenni nem egyszeru, ugyanannyira nem, mint anyanak-apanak. Ezt nem lenne szabad szem elol tevesztenetek. A nagymama egyszeruen jot akar, adni akar es ezt persze ugy teszi, ahogy tudja, abban a stilusban, ami van neki. A gyerekek es a nagyszulok kapcsolata nagyon fontos a gyerekek szamara is, nem erdemes megzavarni, nem tanacsos megprobalni kontrollalni. A gyerekek onallosodasanak fontos szakaszai tortennek meg a nagyszulovel valo kapcsolat soran, vedett es biztonsagos kornyezetben, amit nagyon kihangsulyoznek. Oriasi ertek az az ember, aki szereti a gyereket es megbizhatoan tud ra vigyazni. A nagyszulok altalaban meg szoktak felelni ennek a kovetelmenynek. (Az ilyen emberbol vajmi keves van, ezt majd megtapasztaljatok, ha kiprobaltok nehany bebiszityot, bolcsis, ovo- es tanitonenit.)
Hja, manapsag mar minden kaphato, sminkkeszlet is… A gyerekek az ilyen vackokat olyan hamar meg szoktak unni, hogy nem erdemes rajuk szot vesztegetni. Mondom: az a nyomorult nagymama szeret, jot akar – megerdemli, hogy elnezzetek a hulyesegeit.
Lobo: persze erzelmekkel vitatkozni nem lehet, es a naplod celja is vilagos.
Nem tunik humorosnak az sem, ha csoro “Tesz-vesz nenit” kijavitod, ha “rosszul tudja” a mondokat. Szerencsemre ilyen helyzetbe nem kerultem soha, pedig nyilvan en is sok mindent “rosszul” tudok. Es szerencsere az unokaim sem kerultek olyan helyzetbe, hogy az anyukajuk/apukajuk leckeztette volna a nagymamajukat.
egy néni: Mama te vagy az???
Daniella: Ööööö, azt hiszem, en egy masik Mama vagyok! 🙂
egy néni, igazad van, nem lehet könnyű nagymamának lenni, de milyen voltál te, amikor az anyósod hozakodott elő a vadságaival? Elképzelhető hogy nem így reagáltál, persze, hiszen miért is vetném fel, hogy te sem lehettél rosszabb a deákné vásznánál;-) meg hát nem is ismerlek – de azért súlyos és nyomasztó teher ám azzal is szembesülni, hogy simán szembeköpnek ha elképzeléseid vannak valamivel kapcsolatban és márcsakazértsem csinálják azt, amit kérsz.
Én anyámmal és anyósommal szemben is tartom a 3 métert, mert ha nem tenném, akkor elszabadulna a pokol és ketten, egymással versengve irtanák ki az önállóságot az életünkből. Például mert “ők ezt jobban tudják” vagy mert “figyelj ide, te eddig hányszor haltál bele a mosatlan gyümölcsbe” (na, utóbbi már csak dafke volt anyu részéről, mindig csilivilire sikált almákkal tömött:-)
szóval, ték it ízi, ahogy a művelt svéd száján kiesik.
16! 🙂
egy néni: elég meggyőző a nagymamai programod. Teszvesz nénit én ismerem (ajaj — az anyám), benne nincs ennyi tudatosság, önreflexió, de hihetetlenül zseniális nagymama. Kijavítani, én például nem szoktam, de a fia igen. Csakhogy nemcsak nagymamának jó, hanem imádott fia anyjaként is kiváló (itt értsd: elnéző).
cica, akkor most mit mondtál, és mire reagáltál? 🙂
magichoose: Az en anyosomnak nem voltak vadsagai, 12 gyereke volt, hajnaltol napestig jokedvuen melozott es mindenkiben tartotta a lelket. Annak idejen nem errol az idiota fogyasztasrol szolt az elet mint manapsag, es arra, amit tole, vagy barki mastol a gyerekek kaptak, oriasi szukseg volt.
Szerencseseknek mondhatjuk magunkat: senkinek nem volt lehetosege belehulyulni a targyak ozonebe.
A, tudod, nem birom elhinni, hogy nagymamakkal kapcsolatban “poklot” kell emlegetni meg “szembekopest” meg “sulyos es nyomaszto terhet”.
Az igazi baj (pokol stb.) nem ilyen.