A hétvégén nemcsak tévét, de jó pár filmet is megnéztünk.
Kezdtük a Focilázzal, ami a könyvet olvasva nem volt rossz, lehet, hogy aki nem ismerte az eredeti művet (egyébként Hornby írta a forgatókönyvet is), keveselte volna benn az igazi fociutalásokat, nem vesztegetett a film túl sok szót Paul 18 évnyi szenvedésére, de sebaj. Valószínűleg a forgatókönyv még Hornby részéről is a könyv továbbgondolása volt, ezért kapott benne nagyobb szerepet a szerelmi szál is. Elvileg megint meg fogják filmesíteni, (legalábbis az IMDB szerint), kíváncsi vagyok milyen lesz. Jah, és jó volt Colin Firth-öt kevésbé elegánsnak látni. De a filmnek adhadtták volna az eredeti címet.
Aztán jött a Még egy kis pánik. Nyomába se ért az elsőnek. Csupán pénzt akartak keresni vele és az elején még érdekesnek tűnő sztorisztál nagyon nagyon nagyon ellaposodott. Közhely: a legjobb poénok benne voltak az előzetesben.
Peacemaker. Ami csak azért volt klassz, mert együtt néztük anyuékkal. Amiót megvan a tévé a hálószobájukban, ők hétvégén mindig visszavonlunak oda és ágyból nézik, hogy aztán jól elalhassanak. Na meg végre valami olyan film, ami mindenkit érdekelt, egyikünk se látta, ott volt George Clooney és ki a fenét érdekeltek a hibák. Néztük, beszélgettünk közben, nevettün, pezsgőztünk. A film nem is olyan fontos itt most, a környezet, a hangulat, a körítés számított, ami nagyon jól esett.
Megnéztük még az Aliast is, ugyan csak az első részt, de legalább értem, hogy miért is választották Jennifer Garnert Elektra szerepére. Tud rúgni a csaj. Majd nagy ritkán, ha tévéhozzáférés adódik szívesen megnéznék egy-egy részt.
