Lassan már két napja a kedves a lefolyóval mérkőzik. Vagyis már jóval régebb óta, de most igazán intenzívvé vált ez a meccs. Ilyenkor nekem tehetetlenségi rohamaim és olyan vágyaim vanak, hogy elmenni innét saját helyre, vagy ez miért nem a mienk, mert akkor rég szétverhettük volna, kijavíttathattuk volna stb. De a párom megnyugtatott, és elmondta, ne felejtsem, hogy nem ebben egyeztünk meg, és hogy még várni kell egy kicsit, de most már ő is benne van, hogy ne ezt az albit vegyük meg, hanem egy kicsivel nagyobbat.
Mély levegő és ha legyűrjük a lefolyó mummust, akkor már itt a tavasz, lehet az erkélyre teregetni, kikapcsolni a fűtést és egyéb heppi dolgokat.
Különben a nagytakarítás fele most a hétvégén elkészült (nem számítjuk a lefolyót), egy jó kis ablakpuceválás és függönymösás van még hátra. Kitettük végre a fenyőnket is, egyelőre csak az erkélyre, majd szerda sete sötétben ki is dobjuk. Pénteken meg apósjelölt hozza a komódunkat, ami a kiskarácsony helyére fog kerülni. Azért van minek örülni. Most már csak a napnak kéne kisütni hogy tényleg tavasz legyen.
