Ma egyébként elmentünk tanácsadásra, mert hogy fogytán a szentjánoskenyeres táp és a csemete mást nem nagyon eszik meg vacsorára (na meg persze joghurtot), meg már olyan régen méretkeztünk, hiszen a decemberi tömeg miatt csak receptet kértünk, legutóbb meg betegrendelésen voltunk, nem az egészségesen. Ugyan Babszem még mindig orrfolyós és köhögős, de a doktor néni szerint ez nem gond, annyira, hogy meglepetésszerűen megkaptuk a 15 hónapos oltást is. A gyerekemnek ugyanis tök mindegy, mert alighogy betesszük a lábunkat a vizsgálóba, rögtön sírni kezd, most éppen végigordította az egészet a vetkőzéstől az öltözésig, alig hallottuk egymás szavát a doktornővel meg az asszisztenssel. Mindenesetre a méredzkedés megvolt, 11,2 kg és 85 cm (bár szerintem ide lehet +1-et tenni, mert nem volt teljesen kinyúlva). November óta 4 cm-t nőtt. Nagyon-nagyon magas egy gyerek. Az apja aggódik, nem hormonzavaros-e. De szerintem egyszerűen csak mindkettőnktől magasságot örökölt. S a doktor néni se szólt, hogy nahát-nahát itt valami gond van, hiszen amúgy arányos a csemete. Csak hosszú így aztán a kilók is szépen eloszlanak rajta. Csak amikor felveszi az ember, döbben rá, hogy hoppá, 11 kg az 11 kg. Nekem elég jól megy, de majd mindenki Kanizsán csak pár percet bírta tartani.
