Még csak fél nap telt el, de máris akadtak kisebb-nagyobb gondok és örömök. Babszem kiválóan aludt, akkor ébredt 1x mikor lefeküdtünk, hajnalban 4-kor aztán 5 perccel az ébresztőóránk előtt. A terv szerint Arénába mentünk volna, lazacot venni. Kiállásnál azonban nekitolattam a mögöttünk parkoló zöld Volvónak. Ciki, mert a biztosítás ugye nem az enyém. Az autószerelő műhely, akik a telepet is működtetik megnyugtattak, a Volvo tulaja jó fej, el lehet majd intézni hivatalos úton is kívül, csakhogy kicsit lepadlóztam amikor megmondták, mennyi lesz kb. Na mind1, gondolatban már búcsút intettem a tavaszi ruhatáramnak amire még karácsonyra kaptam pénzt a páromtól. Azóta várom a telefonjukat a pontos összeggel meg a Volvós válaszával, hogy benne van-e (esetleg tud valami olcsóbb helyet…).
Aztán hiába néztem meg előre, hogy már fizetni kell a parkolásért 2 óra után az Arénában, szerencsére még mindig nem üzemelték be a kapukat, szóval ingyenezni még lehet. Mivel gondolatban már lekötöttem a pénzemet, ezért aztán a shoppingolás se volt az a nagy élmény, mint vártam. Csak a szükségeseket (4db bugyi) vettem meg. Viszont azért megvígasztaltam magam egy Häagen Dazs fagyival, Babszem pedig kapott egy tölcsért a pultoslányoktól amit aztán csodák-csodája lelkesen majszolt végig a séta alatt, meg kiabálgatott vidáman. Szóval haláli jó fej volt. Még a Tescoban is*, ahol azonban nem kaptunk lazacot, pedig azért jöttünk.
Most Babszem alszik én meg várom a párom, aki kivette a fél napot, hogy el tudjunk menni torkoscsütörtökre koradélután a Zilába. Reméljük, beférünk.
*Egyébként épp minden pénztárnál tanulók szolgáltak ki, szóval még 6 vevő és 4 pénztár esetén is sokat kellett várni, de a tölcsérnek hála a gyereket ez se zavarta.