Visszatérve Editkére… kiderült, hogy miután elmentem anyósjelölt nagymamát felelősségre vonta, hogy honnan is szedte az Editke nevet meg micsoda dolog, hogy már négy éve nem bírja megjegyezni hogy hívnak. Mire nagymama tiltakozott, hogy jó jó már emlékszik hogy mi a nevem. Laura. Na legalább a kezdőbetűt eltalálta (ld: Lobo). Egyébként Lobo keresztnevű leányzók még legalább 2en vannak a családjukban, pedig anno gimiben hogy örültem, hogy egyedi a nevem, erre kiderült, hogy míg nyugaton nem volt akkoriban menő, a keleti országrészben meg hajjaj.
Cica azt mondta, nem kell ezen fennakadni, a nagymama úgyis csak a fiúunokáit tartja számon. Ő mondhat bármit, nem érdekes, sőt le van torkolva, míg a párom minden szaván csüng a drága nagymami.
Majd maximum én is elfelejtem hogy hívják 😀
