Mostanában annyi minden történt és nem volt időm dokumentálni. Pedig szükség lenne rá. Remélem a hét elején összejön valami összefoglaló. De ma mindenképp kellett írnom, hisz ez már hagyomány, Babszem hónapfordulóján. Már nagyon jól feláll bármi (pl. fal, hűtőszekrény) mellett is és támaszkodva gyalogol mellettük. Tegnap szemtanúi lehettek vendégeink is annak, hogy gyakorolja a küszöbön átlépést. Nem csak sima talajon ácsorog és megy, hanem az ágyunkon is. Néha rá kell szólni, mikor a tapétát nyalja, hogy azt nem kéne, maradjon csak a tükörképes csókolódzásnál. Egyébként egyre tovább áll meg. Persze gyakran észre se veszi, mert éppen hisztizik, vagy mindkét kezében fog valamit, azokkal manőverezik, s közben meg hosszú másodpercekre állva marad támaszték nélkül. Szókincsről még nem lehet beszélni, vannak szótagok amiket mondogat, utánozgatni próbál, de a tüsszentésre mondott E, amivel egészségedret kíván már más hanglejtésű, mint a mutogatós. Féltékenykedése főleg hétvégéken csúcsosodik ki, mikor én képes vagyok értékes apatime-ot rabolni azzal, hogy csókot váltok az emberrel, esetleg megölelem. Olyankor határozottan eltol engem.
