Karácsonyra apuék vettek ugye új gépet maguknak, pár hete pedig már internetjük is van. Egész jól szuperálnak, a skype igencsak bejött nekik, naponta beszélgetnek lányaikkal, az unokákkal, kameráznak. Már Babszem is mutogat a laptopra és mondja, hogy “mama”, ha szerinte anyuval kéne társalognunk. Ezen felbuzdulva párom szülei is újból beizzították a hamvában holt kezdeményezésüket (ők az unoka születésére szereztek az addigi modem helyett szélesebb sávú netet, hogy lehessen webkamerázni), csakhogy nekik egyszerűen nem megy a dolog. Először is az MSN-en bénáztak, aztán letöltötték újra a skype-ot meg regisztráltak újabb nevet. Most már csak azt kéne megérteniük, hogy az apósjelölt által fabrikált hangfalrendszer szörnyű, hangos és visszhangzik, valamint ha csak 1 szemből világított olvasólámpa a fény amiben ülnek, akkor halálfej-szerű fehér az arcuk, minden más a sötétben van, úgyhogy még szép, hogy a gyerek nem ismeri fel őket, sőt talán meg is ijed.
Pedig elvileg nekik évek óta van számítógépük, netjük, apósjelölt még néhány ECDL vizsgát is csinált… ennek ellenére csak nem fekszik nekik a számítástechnika. Igaz, alapvető probléma, hogy türelmetlenek és sose olvassák el, amit a program kiír nekik.
