Hétvégénként reggel fáziskésésben vagyunk Babszemhez képest. Főleg ha mondjuk előző este inkább 1 órakor feküdtünk le, mint korábban. A gyerek már egy órája fenn van, teper fel és alá a szobákban, felmászik az ágyra, ránk, körbemegy ott is, majd lemászik és kezdi előről, mi meg csak épp nyitogatjuk a szemünket. Egész jól viseli, hogy kómásak a szülei, azért van már amikor kimegy a konyhaajtó elé jelezni, hogy most jön a következő napirendi pont, a reggeli, amit ő páholyból néz végig, mert enni azt még mindig nem hajlandó velünk, pedig próbálkozom.
