Ma elégedett vagyok a hajammal. Nekem ritkán jön össze, hogy a fodrász valami ütőset hozzon össze, ezért aztán maximum a színekkel variálok. Ősszel például nagyon jól bejött a kicsit pirosasabb árnyalat, nyáron meg otthon vágtak egy aranyos frizurát, amitől apu volt teljesen oda, hogy mennyivel fiatalabbnak látszottam vele. Most pedig újra szabad a nyakam. Hátul nyírattam fel, azt a fajta bubifrizurát csináltattam, hogy elöl meg oldalt hosszabb, az arcom alá ér, kicsit előre kunkorodik és a vörös is megint kicsit világosabb. Még a játszótéren is megjegyezte az egyik anyuka, hogy mennyire jól áll így a frizurám.Babszem reakciója is aranyos volt, amikor meglátott a bölcsiben. Elkerekedett a szeme és megsimogatta a hajamat, arcomat. Aztán meg kellett neki ígérni, hogy majd ő is elmehet fodrászhoz, ahol nyisz nyisz majd levágják a haját. Csak még egy kicsit nőnie kell.
S most még azzal is elégedett lehetek, hogy szemüveggel is legalább olyan jó, mint kontaktlencsével (önvédelemből fodrászhoz már lencsében járok, hogy mindig pontosan lássam, amikor megkérdezi, hogy jó-e a hosszúság amit le akar vágni, hogy az mégis mennyi). Mondjuk első mosás után leszek majd rá kíváncsi, mert én ilyen gombára be nem tudom szárítani, de vágás közben egész kezelhetőnek tűnt.