Azt hiszem sikerült pont jókor elolvasni a Családom és egyéb állatfajtákat, hogy kis toleranciát tanuljak, hogy kell viselkedni, ha a gyerekem hazaállít egy teknőssel, vagy skorpióval, kígyóval esetleg egy pár szarkával. Mondjuk Babszem itt még nem tart, de ma már ragyogó mosollyal hozta megmutatni nekünk a felcsippentett bogarat, amit Csajkovszkij szobrán talált a zeneszerző nevét viselő kőbányai parkban.
Ott ugyanis rengeteg van abból a piros-fekete hátú bogárból. A párom megjegyezte, hogy ezt nem tőle örökölte, ő sose szerette a bogarakat. Mondtam, hogy engem se érdekeltek, bár irtózni nem irtóztam tőlük.
Amúgy a legviccesebb szerintem, hogy már mióta Pesten lakom és már szegedi éveimben is kőkemény panelban nyomtam a Hont Ferenc utcában az albérletezést, eddig még mindig csak filmekben láttam csótányt. Ott viszont mindig elég nagyok, szóval ezért vagyok bizonytalan, hogy mégis hogy néz ki a való életben, mert nekem a fénykép meg mondjuk a mosdón rohangáló bogár az 2 külön dolog.
2 Comments
Gerald Durell for prezident!
amúgy meg (legnagyobb számban) kétféle csótány van, a nagyobb amik az ámerikai filmekben is vannak (http://en.wikipedia.org/wiki/American_cockroach), meg az ún. német csótány (http://en.wikipedia.org/wiki/German_cockroach), ami nem nagyobb mint az a piros-fekete (lovagbodobács a tisztes neve (http://gallery.site.hu/u/lucernabode/foto/izelt/lovagbodobacs.JPG.html))
ilyen nagy, feketét tudok itt is mutatni néha, amikor hőség van, meg este, akkor feljönnek a csatornafedeleknél, a német csótányt meg a schönherz-ben laktak tömegesen régen
Nahát milyen szép neve van: lovagbodobács. Én mindig fülbemászónak hívtam:)