El kell ismerni, hogy Budapest addig szép a havazásban, amíg ténylegesen esik a hó. Utána nagyon hamar romlik az állapota. Szombaton ugye ügyeletes voltam és bár előttünk nem nagyon hordták még el akkor a havat, a busz csak lassú volt, de járt és simán beértem a belvárosba a 151-es, Metró kombóval. Ráadásul a gumicsizmám a megtalált termobetéttel és 2 zoknival tökéletes felszerelés, meg még vidám is. A Bazilikánál a sűrű hóesésben túristák hógolyóztak. Mivel a fiúk bejöttek értem, hazafelé is hógolyóztunk Babszemmel, aki a végén azt élvezte, hogy a nagyobb hótömböket a saját fején ütötte szét.
Vasárnap pedig még reggel, egész korán kimentünk az Óhegyre. Nem voltak sokan, mintha csak a miénk lett volna az egész park. Volt szánkózás (én is én is én is), meg hógolyózás is. Bár velem nem akart lecsúszni a kis srác, csak mindig az apjával én azért feltaláltam magam egyedül is. Jó hamar el is fáradt, úgyhogy mi pont 11 felé indultunk haza, amikor jött már a tömeg. Délután pedig jó melegben töltöttük a lakásban, kísérletet tettem a januári fogadalmam folytatására. Megint csak megállapítottam, hogy a banán süteményben annyira nem nyerő. Finom lett a banános kenyér (persze megint csak szerintem meg a munkatársaim szerint), de valahogy nem elég könnyű. Mindenesetre Babszem segített keverni, mérni, tojást törni, de aztán lemaradt, mert elfoglalta, hogy a cukort kóstolgassa.