Az Időképet folyamatosan szem előtt tartva végül úgy döntöttünk, péntek este mégis a legjobb lemenni Kanizsára. Mert a pályára nem mondtak semmi gázosat. S valóban, csupán a városból volt nehéz kijutni, aztán meg 1x volt valahol Keresztúr környékén egy átfújás, szóval semmi gond nem volt az autózással. Leszámítva persze, hogy Babszem kétpercenként jelentette ki, hogy menjünk vissza meg “lassíts apa, lassíts!”, holott rendesen be volt tartva a sebességkorlát, sőt még alulról is pozícionált a párom. Aztán amikor megérkeztünk és a mama megkérdezte, hogy mit csinált unokája az úton, Babszem azt felelte: “Gondolkoztam” ezen mindenki jót vigyorgott, úgyhogy innentől meg azt kotyogta, hogy “Vicceset mondtam“. Gyermekünk humorérzéke kialakulóban van.
A hétvége szokásos módon telt anyuéknál, pihenés és tiramisu volt a program. Meg szánkózás és hóember építés (utóbbit én követtem el és nem tudtam igazi gömb alakra venni a figurákat, szóval eléggé amorf lett és hamar összedőlt, s még kép se készült róla).
Visszaúton vasárnap este se volt semmi gond, csak a párom nem tudott a parkolóba beállni, mert az őr elment valahova. Lógása nem maradt titokban, ugyanis riasztottam a tulajt, aki gondolom jó kis fejmosást adott neki. Az eredeti terveknek megfelelően természetesen Babszem maradt a mamáéknál. Sok mindent terveztek a hétre, de este azzal hívott anyu, hogy láza van a csemetének. Valószínűleg megfázhatott, vagy még utoljára hazahozott valamit a bölcsiből, emlékre a szünetére.
Kísértettem a sorsot: pénteken kaját rendeltem hétfőtől (ezzel lehet biztosra menni abba, hogy megbetegszik a gyerek)